Ezt a kérdést bizonyára már mindenki feltette magának.
És sikerült megtalálni rá a választ? Én azt mondanám, hogy nem... Erre a kérdésre szerintem igazán nincs is válasz. Hiszen milyen tükörrel nézhetnénk magunkat, hogy rájöjjünk? Amit Te látsz magadból abban a bizonyos tükörben, az minden egyes perccel változhat. A hangulatodtól függ. A barátaid talán megmondják, hogy ők milyennek látnak, de az sem az igazi, hiszen ők sosem fognak megbántani, mindig próbálnak enyhe választ adni. A családod sem a megfelelő préda arra, hogy ezt a kérdést feltedd, hiszen ők meg elfogultak veled kapcsolatban. Hát akkor mi a teendő?
Nézz magadba!
Túl egyszerű? Pedig szerintem ez a megoldás. De ezt sem csak úgy egy röpke pillanat alatt, vagy mikor épp egy mélypontot élsz meg és mindent borúsnak látsz. Hanem mikor úgy érzed, meg akarod találni Önmagad. Csak ülj le és koncentrálj. Gondold végig, hogyan viselkedsz egy-egy adott szituációban, hogyan reagálsz a dolgokra. Gondolj bele, hogy a társaid milyennek láthatnak. És képzeld el, hogy milyen is szeretnél lenni!
Sajnos be kell valljam, ezt már én is nagyon rég tettem meg...Pedig talán mindennapos tettnek kéne lennie.
Tavaly ilyenkor úgy éreztem, rátaláltam Önmagamra. Hihetetlenül hangzik, igaz? Pedig volt egy időszak, mikor tényleg azt hittem, olyan vagyok, amilyenné válni szerettem volna. De sajnos ez nagyon hamar elmúlt. Pár héttel később, észrevettem, hogy megint önzővé váltam. Csak a saját problémáim, a magányom érdekelt. De ez akkor le sem esett.
Aztán két hónappal ezelőtt kaptam egy pár visszajelzést, amik nagyon jól estek. Pozitív, vidám személyiség vagyok. Ez volt mindnek a lényege. Elmondhatatlanul jól estek, és nagyon boldog lettem tőle. Mindig is arra vágytam, hogy ha az emberek rám gondolnak ez jusson eszükbe: A lány akinek mindig ott a kezében egy könyv, és bármikor, bárkinek segít, szívesen ad tanácsot. Vagy csak meghallgat.
De ez így sajnos nem teljesen igaz. Még mindig önzőnek érzem magam. De azt hiszem, ez sajnos egy alapvető emberi tulajdonság. Sokan gondolhatjátok most, hogy márpedig én nem vagyok az. Pedig hiába tagadjuk, igen is ott van bennünk, még ha nagyon kis részben is. Hiszen bármit is szeretnénk tenni, legtöbb esetben rögtön az jut eszünkbe: ez nekem megéri? Milyen hatással lesz rám?
Nos, nekem az egyik célom most, hogy ezt elhagyjam. Hogy megszabaduljak a negatív tulajdonságaimtól (bár teljesen ez sosem fog sikerülni).
Így hát készítek egy listát. Felírom mind azt, amit negatívnak gondolok magamban. Nyugodtan légy kemény önmagaddal! Írd fel minden apróbb és
legeslegnagyobb hibád, hiszen így tudsz fejlődni. Könnyebb lesz a lelked
és egyszerűbben tudod elhagyni őket.
Pl.: lusta vagyok, önző, néha pesszimista stb...
És ha ez meg van, jöhetnek azok amiket SZERETEK önmagamban. Ne legyetek szégyenlősek, elfogultak, semmi esetre se jusson eszetekbe, hogy ez helytelen, nem lehetek ennyire egoista. Mert ez nem tesz Minket ilyenné. Az első lépés, hogy elfogadd magad, hogy rájöjj milyen is vagy valójában az, ha megszereted magad. Az persze nem baj, ha mindig lesz egy-két tulajdonságod, amin csiszolni szeretnél, hiszen így legalább még tökéletesebb lehetsz. Mindig tudsz magasabb szintre lépni. De az nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a pozitív oldalunkkal.
Szóval kezdjük ezzel: szeretek olvasni, ábrándozni, jó vagyok mások meghallgatásában, szeretem a gyerekeket stb... Ilyen egyszerű kis "semmiségekre" kell gondolni.
Ha ezzel is megvagyunk, tegyük ki egy jól látható helyre és minden nap olvassuk el! Egy idő után észre fogjuk venni, hogy odafigyelünk magunkra. A negatív tulajdonságok elhalványulnak, a pozitívak előtérbe kerülnek.
Az viszont nagyon fontos, hogy a negatív oldalt a mélypontos napokon NE OLVASGASSUK! Ebben az esetben csak még rosszabbul fogjuk magunkat érezni, így hát ilyenkor csak és kizárólag a pozitív oldalra koncentráljunk!
Ilyen egyszerű.^^
Nem egy egyszerű út, de hiszem, hogy bárki képes rá, csak kitartónak kell lenni. Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy folyamatosan ostorozzák magukat. "Hülye vagyok." "Ez nekem úgy sem sikerül." "Nem vagyok elég jó hozzá." Ennek mi értelme?
Persze, mindig lesz olyan részünk, amit nem tudunk teljesen elfogadni, de mint írtam:így legalább mindig lesz min csiszolni!
Oh, és még ami nagyon fontos...Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz. Ennek egyszerűen semmi értelme, hiszen nem vagyunk egyformák. De ez az egyik szépsége az Életnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése