Ficik

Érdemes benézni a Fanfictionok modulba, hiszen elkezdtem feltölteni a részeket^^ Igen, ez a nap is eljött!
Egyenlőre még csak az "Ébren álmodni" ficit tudjátok megnyitni, de hamarosan  elkészül a többi is!
Addig is olvasgassátok azt, írjátok le véleményeteket és iratkozzatok fel! :D

Valamint továbbra is várom a műveiteket a k.timcso07@gmail.com e-mail címre :D

Fejlődünk^^

Nos, mint látjátok az oldal sikeresen új dizit kapott, ezért köszönet RegiKiarának^^
Valamit elkészült az új modul "Ti küldtétek", ezentúl ide rakom majd ki az általatok küldött műveket. És a Fanfiction leírások és szép lassan felkerülnek, bár magukat a történeteket még nem tudjátok elolvasni.
Küldjetek, olvassatok, nézelődjetek és várjatok türelemmel!^^

Mindig a jó utat választod!

Még ha néha nem is hiszed el, így van!
Talán furcsa ebbe belegondolni, de abban a pillanatban akárhogy is döntesz, az a helyes választás. Talán később, mikor visszatekintesz nem így látod, de akkor már késő. És miért is bánnád meg a döntéseidet, ha abban az adott pillanatban azt találtad helyesnek? Ráadásul még élvezted is!

Velem is sokszor előfordult már, hogy eldöntöttem valamit, de később megbántam. Mostanra már kezdem elfogadni, hogy ez hülyeség! Változtatni már úgy sem tudok az akkori döntésemen, így hát el kell hinnem, hogy ennek így kellett lennie. Az ember a saját hibáiból tanul, szóval ha Te azt a döntésedet rossznak ítélet, csak gondolj bele, hogy így legalább volt miből tanulnod!

Ne rágódj túl sokat a lehetőségeken, csak válassz egyet, mert bármit is választasz, az a Te döntésed és biztos lehetsz benne, hogy az a helyes! És semmi esetre se gondolj úgy a múltadra, az akkori választásodra úgy, hogy "Mi lett volna, ha...?" Hiszen ezzel csak magadat marcangolod, és nem jutsz előrébb! Csak gondold át a helyzetet, pörgesd végig magadban a történteket. Vond le a tanulságot, válogasd ki belőle a szépet és dobd ki a fölösleget. Már is jobban fogod magad érezni!

Reloaded

Igen-igen... Az utóbbi két hétben kissé eltűntem, mostanában sűrű a nyaram, de élvezem! Egy hetet táborban töltöttem, ami nem volt eseménytelennek mondható, majd egy kis fesztivál is becsúszott. Közben persze megint pofára ejtettek, de az élet megy tovább! Plusz legalább van egy új fogadalom is.^^

Na de a lényeg... Mivel úgy látom, nem igen látogatjátok az oldalt, kitaláltam valamit!
Most Rajtatok a sor, hogy megmutassátok, Ti is tudtok alkotni valamit! Arra gondoltam, ha van valami, amit szívesen megmutatnátok a többieknek, de nincs bátorságotok hozzá, vagy csak lusták vagytok blogot csinálni neki, vagy bármi hasonló, küldjétek el nekem, én pedig feltöltöm Ide!
Lehet az egy vers, novella, rövidebb történet, vagy akár általatok festett, rajzolt kép, vagy fénykép. Bármi, amit megosztanátok a nagyvilággal!
Nem fogok válogatni, amit kapok, feltöltöm, szóval csak bátran! :D
Erre az e-mail címre várom az alkotásokat: k.timcso07@gmail.com

Friss

Nos, mint láthatjátok szép lassan fejlődik az oldal^^ Már csak arra lennék kíváncsi, hogy olvassa-e egyáltalán valaki?><
Kikerült egy szavazás, ahol arra vagyok kíváncsi, hogy mit szeretnétek még látni az én kis blogomon. Ha egyik opció sem nyeri el a tetszéseteket, kérlek Titeket, hogy a chat-be írjátok le az ötleteiteket!
Valamit készítettem egy újabb menü pontot, kérlek azt is nézzétek meg!
Sajnos lusta ember lévén csak lassan haladok bármivel is, de igyekezni fogok, és nemsokára hozom a ficiket, regényeket és novellákat!^^
Addig is terjesszétek, szavazzatok és írjátok le a véleményeteket!

Love is love

Tényleg ilyen egyszerű lenne? Talán... Annak mindenképp, aki viszont kapja ezt az érzést. És mi a helyzet azokkal, akik reménytelenül szerelmesek? Vagy akik egyáltalán nem is éreznek így?
Talán, ha az ember elfogadja a helyzetét, úgy sokkal könnyebb. Elfogadni, hogy akit valaha nagyon szerettem és ő viszont szeretett, eltaszított magától, megbántott és olyanért gyűlölt, amit el sem követtem. Elfogadni, hogy még egyáltalán nem felejtettem el azt, ami volt köztünk és elfogadni, hogy én még igenis reménykedem benne, hogy esetleg újrakezdhetjük... Ha elfogadnám ezeket, talán tényleg könnyebb lenne.
De nem tudom elfogadni! Egyszerűen csak tovább szeretnék lépni, mert ez a személy nem érdemli meg, hogy így érezzek iránta.  De még is, mind ezek ellenére, úgy érzem, hogy megbocsátottam neki. Habár ő nem kérte...
Valami azt súgja, hogy ennek még nincs vége, pedig semmi jelét nem látom annak, hogy ez így lenne. És még is... Bennem van és nem tudom csak úgy elfelejteni. Hogy miért nem? Talán nem is szeretném, talán így könnyebb, mint küzdeni ellene. Nem tudom az okát, csak érzem és kész. Egy jel volna? Bárcsak tudnám... Minden esetre az elfogadás nem is lehet rossz ötlet. De hogy kezdjem?

Hogy őszinte legyek, rövidke életem alatt talán az első 3-4 év volt szerelem mentes. Igen, ez tényleg így van. Na jó...Nem tudom, hogy egy óvodás és kisiskolás gyerek érzéseit lehet-e szerelemnek mondani, de mindig is volt aki tetszett. Szóval mondhatjuk, hogy nem tudok nélküle élni, így azt sem tudom igazán, hogy milyen az, ha az ember nem érez szerelmet.
Mostanában sokat beszélgettünk erről és a környezetemben vannak páran akik épp ezt érzik. És egyikünk sem tudja eldönteni, hogy melyik a rosszabb: reménytelenül szerelmesnek lenni vagy egyáltalán nem is érezni semmit?

20-30 évvel ezelőtt az volt a szokás, hogy a 20 év körüli nők férjhez menjenek. Kislányként mindig is arról álmodoztam, hogy ebben a korban már lesz egy vőlegényem és boldogan tervezgetem majd az esküvőmet. Ehhez képest most itt vagyok egyedül, és körülöttem elkezdődött a "lavina". Pár hónapja elsőként egyik legjobb barátnőm kezét kérték meg, majd lassan jött 1-2 régebbi ismerős is. Furcsa belegondolni, hogy a velem egyidősek esetleg már azon törik a fejüket, hogy mikor legyen az esküvő, hol legyen a lakás, mikor legyen az első gyerek.
Volt már egy-két kapcsolatom szóval nem mondhatom magam ezen a téren "szerencsétlennek". De most még is az az érzésem, hogy én leszek az egyetlen, aki sosem találja meg az igazit, aki sosem alapít majd családot. Pedig ez az egyik legnagyobb álmom.
Biztatásként azoknak, akik abba a csoportba tartoznak, akiknek esetleg még nem volt párja: Az a tapasztalatom, hogy aki sokat vár egyedül az igazira, aki hosszú ideig van párkapcsolat nélkül, miközben körülötte már mindenki túl van legalább egyen, ahogy rátalál a szerinte Igazi férfira, az tényleg rá is talált. :)

Egyébként én azt vallom, hogy mindenkinek megvan a maga párja csak türelmesen kell várni, hogy betoppanjon az életünkbe.
Szóval: Elfogadás, Türelem és a legfontosabb...Boldogság!